Üdvözöllek!

A Legfőbb Szeretet Szaxofonosa - 80 éve született John Coltrane

Az volt a tenor és szopránszaxofonnak, mint Charlie Parker az altnak. Nemcsak alapvetően újította meg a hangszer hangzását, hanem a végletekig tágította a dzsessz határait, miközben az őse volt azoknak a törekvéseknek is, amelyeket ma "világzenének" hívunk.

Nyolcvan éve, 1926. szeptember 23-án született John Coltrane. Az észak-karolinai Hamletből származó "Trane" már a 40-es évek második felében elismert muzsikusnak számított, miután kamaszkori tragikus családi események nyomán szinte vallásos buzgalommal vetette bele magát a zenélésbe. Egy időben Dizzy Gillespie együttesében is játszott, de igazi pályafutása 1955-ben kezdődött, amikor a vele egyidős zseniális trombitás, Miles Davis meghívta őt újjáalakuló kvintettjébe. A legenda szerint Davis először kedvenc szaxofonosára, Sonny Rollinsra gondolt, de Rollins, aki meglátta Coltrane rendkívüli tehetségét, inkább „elérhetetlenné” vált, hogy Miles őt válassza. A Paul Chambers bőgős, Red Garland zongorista és Philly Joe Jones dobossal alakított együttest azóta is minden idők egyik legjobb dzsessz-bandájának tekintik. Számtalan közös felvételük közül talán a Kind Of Blue (képünkön) és egy stockholmi koncert a legemlékezetesebb: ezeken hallatlan érzékeny kettősöket ad elő a két fúvós.

Hároméves együttműködésük nem lehetett tartós, mert mindketten állandóan új utakat kerestek, és ezek az utak egy idő után nagyon eltávolodtak egymástól. Coltrane-t egyre inkább izgatták az afrikai, később a keleti motívumok, (Dakar, Afro-Blue, Naima) a gyökerekhez való visszatérés, miközben spirituális útkeresésnek tekintette a zenét. Szinte állandóan gyakorolt, stílusa fejlesztése érdekében hegedű-partitúrákat próbált megszólaltatni hangszerével.

1957-től Coltrane életének és munkásságának vezérelve a "legfőbb isteni szeretet" zenéje általi szolgálat lett. Már ennek dokumentuma a zongora jazz-poétájával, Thelonious Monkkal a New York-i Carnagie Hallban tartott koncertje. Monk és Trane csaknem fél évig játszottak együtt, sajnos erről az időszakról kevés igazán jó felvétel született. 1958-tól ismét összeállt Davisszel, az ő szextettjében kísérletezte ki rendkívül sűrű szólóit, (itt még altszaxofonos párja is akadt a nem kevésbé kiváló Julian Cannonball Adderley személyében) de a következő évtized elején végleg saját útjára lépett.

A horizontjait nem csak szellemileg, hanem kábítószerekkel, előbb heroinnal, majd LSD-vel is folyamatosan tágító muzsikus a 60-as években megalapozta a free-jazzt, gyakran változó összeállítású együtteseiben igyekezett a lehető legkreatívabb zenészeket maga köré gyűjteni: játszott vele Eric Dolphy és Pharoah Sanders szaxofonos, McCoy Tyner zongorista, akit később felesége, Alice váltott fel, Jimmy Garrison bőgős, Elvin Jones és Rashid Ali dobosok. Az 1961-es My Favourite Things, az 1964-es A Love Supreme – a spirituális zene csúcspontja - a Crescent, az 1965-ös First Meditations és Ascension, az 1966-os Live At Village Vanguard Again koncertlemez, vagy az 1967-es Expression és az Alival duóban készült Interstellar Space megkerülhetetlen minden igazi zenerajongónak.

Meditáció, lebegés, féktelen szabadság, harmonikus disszonancia és harsány nyugalom árad egyszerre ezekből a muzsikákból, amelyekből erőt, szépséget meríthet magának az ember, Coltrane-t hallgatva úgy érezhetjük: nincsen számunkra lehetetlen, csak ki kell nyílnunk. És akkor még nem is szóltunk Coltrane-nek az afrikai ősi hangok felfedezése felé tett lépéseiről. A zenész lelkesen tanulmányozta Afrika történelmét, és a fekete kontinens hangjai a maguk elementáris formájában kerültek bele muzsikájába már az 1958-as Dakartól kezdve. Egy évvel később készült el a mérföldkőnek számító Afro-Blue Impressions, 1961-ben pedig az Afrika/Brass. Az utolsó években a free-jazz törekvésekhez is talált nyersanyagot az őshazában, mint az kihallható a Kulu Se Mamából (1965), az Ogundéből (1967), vagy legutolsó koncertfelvételéből, az Olatunjiból.

Ha Charlie Parker volt a szárnyaló Madár, akkor Coltrane számára a játék lélegzés, vérkeringés, zsigeri lét volt - utolsó leheletéig. Alig 41 évet élt (májzsugor okozta halálát), mégis több mint 100 lemez maradt utána! Különösen utolsó három évében dolgozott őrületes tempóban, szinte felőrölve minden erejét. Róla is elmondható, hogy sokkal többet élt négy évtized alatt, mint sokan kétszer ennyi idő alatt.

John Coltrane óriási hatást gyakorolt a modern zenére. Nemcsak a szaxofonosok útját jelölte ki Jan Garbarektől Barbara Thompsonig, de lelki atyjának tekintette őt Mahavishnu John McLaughlin, Carlos Santana, sőt, még a The Doors billentyűse, Ray Manzarek is szívesen idézte fel motivumait, (a Universal Mind című dalában például Coltrane Afro-blueja csendül fel) a Byrds Eight Miles High című dalának bevezetése pedig szintén tőle való – ez sem véletlen, hiszen Trane-nek nagyon sokat köszönhetnek a pszichedelikusok is, akarva-akaratlanul tőle tanultak a zenében „lebegni”. Spike Lee 1992-ben készült Mo Better Blues című filmjét Coltrane emlékének ajánlotta.

A Coltrane-mítosz nemcsak a zenében él: 1972-ben San Franciscóban létrehozták a Szent John Coltrane Afrikai Ortodox egyházat, amelyhez az antiochiai pátriárka adta áldását és amely az ő zenéjén és gondolatain keresztül nyújt lelki támaszt a híveknek. Maga Coltrane keresztény neveltetést kapott, egyes kritikusai szerint játéka gyakran idézte a déli fekete lelkészek prédikációinak hanglejtéseit. Első felesége, a muzulmán Naima hatására viszont ismerkedni kezdett az iszlámmal, különösen a szufizmussal - ez átmenetileg segített leküzdeni alkohol és drog-függőségét - de legalább ennyire érdekelte az ókori görög filozófia, a hinduizmus, a kabbala és az asztrológia is. 1965-ben vette fel OM című lemezét, amelyen a Bhágávád-Gitá hindu szent könyv verseiből dolgozott fel, 1966-ban pedig Sandersszel készített felvételt a tibeti Halottas Könyvet kántálva. Mint Püthagorász, hitt abban, hogy a zenével gyógyítani lehet, és a zenész céljának azt tekintette, hogy a zenében rejlő jó energiákat megértse, ellenőrzése alá vonja és közvetítse. „Szeretnék boldogságot adni az embereknek. Szeretnék felfedezni valamit, amelynek révén ha azt akarom, hogy essen az eső, esni fog, ha egy barátom beteg, egy dalomtól meggyógyul.” Kár, hogy önmagát nem tudta időben meggyógyítani…

ajánlom mindenkinek: http://zenekucko.ucoz.com/blog/

John Coltrane And Johnny Hartman - John Coltrane And Johnny Hartman (1963)

A két művész, John Coltrane szaxofonos és Johnny Hartman bariton énekes a negyvenes évek végén már dolgozott együtt Dizzy Gillespie zenekarában, de ilyen lemezük sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem készült. Coltrane soha énekessel nem készített közös lemezt, így ez az album már csak ezért is egyedülálló.

Ráadásul nagyon jó is.

A zenészek: John Coltrane - tenorszaxofon, McCoy Tyner - zongora, Elvin Jones - dobok, Jimmy Garrison - bőgő és Johnny Hartman - ének.

A számok:

1. They Say It's Wonderful (Irving Berlin) – 5:15

2. Dedicated to You (Sammy Cahn, Saul Chaplin, Hy Zaret) – 5:27

3. My One and Only Love (Guy Wood, Robert Mellin) – 4:50

4. Lush Life (Billy Strayhorn) – 5:20

5. You Are Too Beautiful (Richard Rodgers, Lorenz Hart) – 5:32

6. Autumn Serenade (Peter DeRose, Sammy Gallop) – 4:11

Jelszó/Password: levente

John Coltrane - Naima

John Coltrane: Naima

1960 Januárjában az Atlantic Recordsnál megjelent John Coltrane

első monumentális LP-je, a Giant Steps. Az album drasztikusan változtatta meg a tenor szaxofon hangzását és a játék célját.De hajmeresztően eredeti Coltrane repertoárjában a Giant Stepsen a Naima volt. Miután a dal debütál a Giant Stepsen, Coltrane még rögzítette körülbelül egy tucatszor, mindig más-más módon.

Naima egy ballada, annyira lassú és tiszteletteljes, hogy úgy tűnik, hogy megállt, felfüggesztették a levegõben. Megirva, mint egy szerelmes levél, Naimanak, Coltrane első feleségének...

...Coltrane 1953-ban a basszusgitáros Steve Davis otthonában találkozott Naima Grubbal. Naima Philadelphiai, Juanita volt az utóneve, már áttért az iszlám vallásra. Amikor találkozott Coltrannel, varrónőként dolgozott egy gyárban, hogy ellássa magát és ötéves kislányát Antoniat (aki később Saeeda lett). Coltrane úgynevezte Naimat "Nita, a"....

1954-ben, Coltrane erősödő heroin-és alkoholfüggősége miatt elvesztette mukáját, az alt szaxofonos Johnny Hodgesal.Költözés vissza a Philadelphiába, Coltrane kénytelen volt játszani a helyi R & B-bandákkal a megélhetésért. ...

...Naima halt meg szívrohamban 1996 októberében.

Írta: Marc Myers

a teljes irás:http://www.jazzwax.com/2009/06/john-coltrane-naima.html

John Coltrane - Naima 1965
by Yedi

Antibes, France, July 27 1965

John Coltrane - Tenor Sax
McCoy Tyner - Piano
Jimmy Garrison - Bass

Szeretnél saját DOMAINt ingyen?

Naima Mora 1984. március 1-jén született, Detroit, Michiganben a mexikói jazz-zenész Francisco Mora Catlett lányaként. Nagyszülei a festő Francisco Mora valamint a festő-szobrász Elizabeth Catlett. Ő inspirálta nagyanyja 2001-es születésű fekete márvány mellszobrát, a Naima-t. Édesapja félig mexikói, félig afrikai-amerikai, édesanyja félig ír, félig szintén afrikai-amerikai. Naima-t a John Coltrane dal után nevezték el. http://hu.wikipedia.org/wiki/Naima_Mora

John Coltrane I Want To Talk About You

Stockholm November19, 1962

John Coltrane - Tenor Sax
McCoy Tyner - Piano
Jimmy Garrison - Bass

John Coltrane I Want To Talk About You 1962
by Yedi

Szeretnél saját DOMAINt ingyen?

John Coltrane - Untitled -Tyner

John Coltrane - Untitled (Vigil) 1965

John Coltrane - Untitled (Vigil) 1965
by Yedi

Comblain-La-Tour, Belgium, August 1st 1965

John Coltrane - Tenor Sax
McCoy Tyner - Piano
Jimmy Garrison - Bass

Szeretnél saját DOMAINt ingyen?

Tyner papa miért ezt választhatta saját oldalára- http://mccoytyner.com/ -kezdő videóként?
Jelent már meg pár lemeze * , lehet, forognak jobb felvételei is, talán mert beszélgetős, nem csökkenti a lemezeladást, de látszik, atléptünk XXI-be, itt a jutub?

1962 - PRESENT

TITLE: Inception
DATE: 1962

TITLE: Nights of Ballads and Blues
DATE: 1963

TITLE: Today and Tomorrow
DATE: 1963

TITLE: Live at Newport
DATE: 1963

TITLE: Reaching Fourth
DATE: 1963

TITLE: The Greeting
DATE: 1963

TITLE: McCoy Tyner Plays Ellington
DATE: 1964

TITLE: The Real McCoy
DATE: 1967

TITLE: Tender Moments
DATE: 1967

TITLE: Time for Tyner
DATE: 1968

TITLE: Expansions
DATE: 1968

TITLE: Cosmos
DATE: 1970

TITLE: Extensions
DATE: 1970

TITLE: Asante
DATE: 1970

TITLE: Sahara
DATE: 1972

TITLE: Song for My Lady
DATE: 1972

TITLE: Echoes of a Friend
DATE: 1972

TITLE: Song of the New World
DATE: 1973

TITLE: Enlightenment
DATE: 1973

TITLE: Sama Layuca
DATE: 1974

TITLE: Atlantis
DATE: 1974

TITLE: Trident
DATE: 1975

TITLE: Fly with the Wind
DATE: 1976

TITLE: Focal Point
DATE: 1976

TITLE: Supertrios
DATE: 1977

TITLE: Inner Voices
DATE: 1977

TITLE: Passion Dance
DATE: 1978

TITLE: Together
DATE: 1978

TITLE: McCoy Tyner - Horizon
DATE: 1979

TITLE: 4x4
DATE: 1980

TITLE: 13th House
DATE: 1981

TITLE: La Leyenda de La Hora
DATE: 1982

TITLE: Looking Out
DATE: 1982

TITLE: Dimensions
DATE: 1984

TITLE: It's About Time
DATE: 1985

TITLE: Double Trios
DATE: 1986

TITLE: Bon Voyage
DATE: 1987

TITLE: Live at the Musicians Exchange Cafe
DATE: 1987

TITLE: What's New?
DATE: 1987

TITLE: Revelations
DATE: 1988

TITLE: Uptown/Downtown
DATE: 1988

TITLE: Live at Sweet Basil
DATE: 1989

TITLE: Things Ain't What They Used to Be
DATE: 1989

TITLE: Just Feelin'
DATE: 1991

TITLE: Soliloquy
DATE: 1991

TITLE: Remembering John
DATE: 1991

TITLE: New York Reunion
DATE: 1991

TITLE: 44th Street Suite
DATE: 1991

TITLE: The Turning Point
DATE: 1991

TITLE: Solar: McCoy Tyner Trio Live at Sweet Basil
DATE: 1993

TITLE: Journey
DATE: 1993

TITLE: Manhattan Moods
DATE: 1993

TITLE: Prelude and Sonata
DATE: 1994

TITLE: Infinity
DATE: 1995

TITLE: Live in Warsaw
DATE: 1995

TITLE: Autumn Mood
DATE: 1997

TITLE: What the World Needs Now: The Music of Burt Bacharach
DATE: 1997

TITLE: McCoy Tyner & the Latin All-Stars
DATE: 1999

TITLE: Music of Burt Bacharach
DATE: 1999

TITLE: McCoy Tyner with Stanley Clarke & Al Foster
DATE: 2000

TITLE: Immortal Concerts: Beautiful Love
DATE: 2000

TITLE: At the Warsaw Jamboree
DATE: 2000

TITLE: Jazz Roots: McCoy Tyner Honors Jazz Piano Legends of the 20th Century
DATE: 2000

TITLE: The Real McCoy: Live at the Musician's Exchange Cafe
DATE: 2000

TITLE: Live in Warsaw: Lady From Caracas
DATE: 2001

TITLE: McCoy Tyner Plays John Coltrane: Live at the Village Vanguard
DATE: 2001

TITLE: Land of Giants
DATE: 2003

TITLE: Hip Toe: Live at the Musicians Exchange Cafe 1987
DATE: 2004

TITLE: Modern Jazz Archive
DATE: 2004

TITLE: Illuminations
DATE: 2004

TITLE: Monk's Dream
DATE: 2004

TITLE: Counterpoints: Live in Tokyo
DATE: 2004

TITLE: McCoy Tyner Quartet
DATE: 2006

TITLE: Afro Blue
DATE: 2007

TITLE: Guitars
DATE: 2008

http://www.jazzcenter.org/index.htm?http://www.jazzcenter.org/tyner/

Just in Time (begin)	Live at Sweet Basil (Evidence)
Just in Time (end)	Live at Sweet Basil (Evidence)
Mellow Minor	Recorded Live at The North Sea Jazz Festival 1996 (never released)
Changes